Magányosság erdeje
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.
Olvasom »
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.
Olvasom »
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.
S hogy még gonosznak sem kell lennem:
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:
emlékeimtől visszakaplak.
Olvasom »
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: győzelem az elmuláson.
Olvasom »
Nem jöttem én üres kézzel,
hanem jöttem vödörrel,
rád öntöm a hideg vizet
a legnagyobb örömmel.
Futás lányok, ha megláttok,
elkapom én a szoknyátok!
Nem félek én locsolkodni,
el fogom a tömlőt kapni.
Olvasom »
Szeretettel gondolok rátok, áldott húsvétot kívánok.
A sonkát, tormát told egy kicsit félre,
olvasd el az sms-t végre,
közben gondolj csupán a szépre.
Ragyogjon rád az ünnep fénye,
melegítsen fel és emeljen az égbe.
Olvasom »
Van nálam egy kölnisüveg, métereset spriccel,
mivel ilyen rakoncátlan, lezártam egy sliccel!
Ritmust mondok, tojást várok,
ha nem adnak, odébb állok.
Olvasom »