Kategória: "Versek szerelemről"
Én téged tudlak
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.
S hogy még gonosznak sem kell lennem:
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:
emlékeimtől visszakaplak.
Olvasom »
Búcsú
Ne szánakozz rajtam, ha keserü is
távozásod – mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.
S látlak majd, ahogy mellém ülsz
s ugy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s ugy nyulsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.
Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:
lombosodó ének árnyában fekszem én -
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyilásra kifakad neved.
(Zelk Zoltán)
Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.
(Szép Ernő)
Mondd újra
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mezõ, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
ujúl tavasszal, s kizöldül a mag.
Olvasom »
A csók
Nem értik meg, csak a suttogók,
Hogy mi az édes, az igazi csók.
Nincs abba jog, nincs akarat, se szándék,
Nem csere az, de kölcsönös ajándék,
Szüli a perc váratlan, hirtelen,
Midõn egy szikra gyújt két födelen.
Olvasom »
A szerelmes
Hasztalan van olvasásom,
Nyugtot nem lelek;
Munkátlan toll áll elõttem
S puszta levelek.
Minden szónak kezdetében
Szép neved ragyog;
Ott van minden kis vonásnál
S rám felmosolyog.
Olvasom »
