Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak.
Ne szánakozz rajtam, ha keserü is távozásod – mily szép az emlék, mit bennem felejtesz s a fájdalom, mivel visszagondolok reád mosolyként bólogat szikkadt ajkamon. S látlak majd, ahogy mellém ülsz s ugy csüngnek lábaid alá, mintha patakban fürösztenéd őket s ugy nyulsz az oktalan cigaretta után, mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról. Lám, el se [...]
Add a kezed mert beborúlt, Add a kezed mert fú a szél, Add a kezed mert este lesz. Add a kezed mert reszketek, Add a kezed mert szédülök, Add a kezed összerogyok. Add a kezed mert álmodok, Add a kezed mert itt vagyok, Add a kezed mert meghalok. (Szép Ernő)
Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mezõ, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb ujúl tavasszal, s kizöldül a mag.
Nem értik meg, csak a suttogók, Hogy mi az édes, az igazi csók. Nincs abba jog, nincs akarat, se szándék, Nem csere az, de kölcsönös ajándék, Szüli a perc váratlan, hirtelen, Midõn egy szikra gyújt két födelen.
Hasztalan van olvasásom, Nyugtot nem lelek; Munkátlan toll áll elõttem S puszta levelek. Minden szónak kezdetében Szép neved ragyog; Ott van minden kis vonásnál S rám felmosolyog.