“Látványod nyugodni percre sem hagy. Csak nézlek. Nézlek. Gyönyörű vagy. Szemem tágra nyílt, nem tud betelni veled. Tétován indul útra a kezed. Hozzám ér. Int. És az érintés gerincem ívbe hajtja. Csókolj hát! Rajta! Ajkad, mint hűs patak. Csókolj! Csillapítsd szomjamat! Fond nyakam köré a karod. Súgd fülembe: éppúgy akarod a szerelmemet, ahogy én vágyom [...]
“Álmodunk… Néha félünk, máskor szárnyalunk.. És olykor csak a pillantra várunk hogy akit keresünk, megtaláljon! S belépünk vágyaink kapuján, át álmaink birodalmán.. múltból fakadó jövőnktől várjuk a csodát.. A messzi távolt fürkészve nem halljuk a MOST gyönyörű dalát..”
“Álmodj néha rólam, és én ott leszek Veled, ha megérint a hajnal, korábban ébredek. Szólj néha hozzám, ha hiányzom Neked, keress álmaidban, és én ott leszek Veled!”
“Hófehér galamb szeretnék lenni, Egy szép pillanatban hozzád repülni. Némán elkísérni felhőkön át, De a menyország kapuját nem léphetem át. Szeretném szemed cinkos mosolyát mégegyszer látni, És elmondani, mennyire tudsz hiányozni!”
“…édes légy, mint az első bátortalan csók, melyben visszafojtott várakozás lobog reszkess a vágytól, de ne szólj semmit, már messziről halljam, ahogy véred ereidben robog légy mint kitörni készülő vulkán, csöndes, hagyd éreznem rettentő erőd
“Szeretnélek újra átölelni, Szeretnék újra a szemedbe nézni, Szeretnélek újra megnevettetni. Szeretnélek megcsókolni, Szeretném, ha a szemedbe szerelem égne, Szeretném ha a tűz értem élne, Szeretném ha vissza jönnél végre!”