Kategória: "Idézetek fájdalomról"
Ha bánat dúlja lelkedet
“Ha bánat dúlja lelkedet,
Ha szíved sajogva ég,
Ne mondd el senkinek,
Nehogy gúnyolva légy,
Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg,
Mosoly lebegjen ajkadon,ha vérzik is a szíved.”
Ha nagy csapás
“Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.”
(Márai Sándor)
Küzdelemben
“Küzdelemben és szerelemben a fájdalom tanítómester. Jelzi, hogy valamit nem jól csináltál.”
Ne sírj
“Ne sírj, hogy azok az idők elmultak. Ez így megy. A régi átadja helyét az újnak. Ahogy a tegnapnak sincs helye a mában. Ne sirj, hogy vége lett. Nem történt hiába.”
Csalódni abban
“Csalódni abban kit szívből szeretünk.
Szívünk meghasad hiába nevetünk.
Dacolva némán, hogy nem fáj ha nincs tovább.
Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán.”
Fájdalom az, amikor
“Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál…”
