“Ne sírj, ha az élet fáj, ha a bánat szívedbe vág. Ne sírj, ha érnek csalódások, s szerte foszlanak a legszebb álmok. Titkold el szíved szenvedését, vesd el a sors gúnyos nevetését. Két szemed úgyis hiába könnyes, sírni lehet, de nem érdemes. Soha ne feledd el, hogy a rohanó felhők közt mindig kék az ég!”
“A fájdalom mindig nagyvonalúbb mint a jó szerencse, tovább tart, és sokkal bőkezűbben méretik.”
“A szenvedés bárhol és bárhogyan felbukkanhat. Aki mindenáron kerülni kívánja, csak azt árulja el, hogy még nem nyert beavatást.”
“Tudnunk kell, mi megy végbe bennünk, hogy rájöhessünk, mit kell föladnunk. Ahelyett, hogy eltitkolnánk fájdalmunkat, maradéktalanul föloldhatjuk azt.”
“Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb.” (Paulo Coelho)
“Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban.” (Márai Sándor)