Magányosság erdeje
Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak; én és valaki valaki, akit nem is ismerek. És aki mégis, mégis elkísér akármeddig megyek. Valaki, akit mégsem ismerek.
Magam vagyok
“Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén.” (Tóth Árpád)
Kövesd a megérzéseidet
“Kövesd a megérzéseidet, ahogy a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek célodhoz.”
Egyedül vagyok
“Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.” (Csehov)
A magány
“A magány az elmének az, ami a diéta a testnek.” (Marquis de Vauvenargues)
Ameddig nem adsz helyet
“Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.” (Richard Bac)
