Kategória: "Szakítás – felejtés"
Elengedtük
“Elengedtük, mi oly kedves volt nekünk,
mi több volt, mint az életünk.
Kell, nagyon kell,
mégis elengedjünk, mert mennie kell.
Útra kél a remélt boldogsággal,
nem néz vissza, mit hagyott a valóságnak.”
Minden könnycsepp
“Minden könnycsepp ő érte születik,
S miután arcomon lefolyik
Meghal! mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém!”
Álmom véget ér
“Álmom véget ér, felébredek, és sehol nem találom a szerelmemet. Csak a gyengédség marad meg szívemben, és szemem sarkában könnyek.”
Elfeledni a szépet
“Elfeledni a szépet oly nehéz,
Kerestem kutattam mást de még bennem élsz.
Az én szívem nem nyílik másnak már,
Talán kell még egy tél és kell még egy hosszú nyár!”
A szívem az súgta
“A szívem az súgta írjak neked, az eszem mélyen tiltakozott. A szívem keres, de az eszem tudja az igazságot. A szívem nem hallgatott az eszemre, s így a kelleténél is nagyobb fájdalom sújtja. Hibázott mikor azt kérte, hogy írjak neked!”
Akkor a legelviselhetetlenebb
“Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.”
