A legszebb idézetek, köszöntők, versek
Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom S az élet: győzelem az elmuláson.
Sziklás tengerpartra alkonyat hull csendben. Jeges szél kel, sikolt s tombol önfeledten. Szürke messzeségből karcsú lány tűnik fel. Nyirkos tengerparton a sziklák felé lépdel. Hosszú idő óta itt jár minden éjjel. Halvány, ifjú arca dacol fagyos széllel, szürke szikla hátán magányosan várja, hátha a szerelmét végre újra látja.
Egy angyal repül fent az égen, Ott repül magányosan már nagyon-nagyon régen. De már alig repül, alig van ereje, A végső búcsújának talán épp itt az ideje. Azt mesélték nekem egyszer, hogy az angyalok örökké élnek, Ám ez badarság, hisz ha megsebzik őket, ők is elvéreznek.
Együtt jártak már több mint egy éve, boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe. Örültek egymásnak csak egymásért voltak, amiért a szüleik eleinte szóltak, de beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Mint nyári éjszakán A csillagot: Úgy nézlek csöndes vággyal én, Ha egyedül vagyok. S mint nyári éjszakán A csillagok: Zajló szivem hullámiban Szép szemed úgy ragyog. (Reviczky Gyula)
Kit szeretsz s akik szeretnek, Ha bántanak, ha megsebeznek: Ne haragudj rájok sokáig! De öntsd ki szíved’ s ha letörléd A fájdalom kicsordult könnyét: Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
