Igézve álltam
“Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek,
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődnek,
És érzem: szívembe visszatér
és zuhogó, mély zenével ered meg,
mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
(Tóth Árpád)
Mit szólsz?