“Mozdulatlan várom, hogy jöjjön a fény,
Egy reménysugár, mely végig elkísér.
De reggel mikor kelek, ráébredek,
Tán csak ábránd, s keserű képzetem.
Ne vedd el őt tőlem, aki kincs nekem,
Az élet értelme, a levegő, a lételem.
Hosszú utat tettünk meg, hála Neked,
Vedd el az életem, de Õt kérlek ne!
Örökre zálogba adnám magamat érte,
Boldogságra vágynék, mást nem kértem.
Egymáshoz sodortál minket, köszönöm!
De hagyj még időt nekünk, könyörgöm!
Történjen hát , aminek történnie kell,
De segíts, hogy valami sose múljon el.
Örök küzdelem és harc az életünk,
Bár könnyebb lenne, tán megérdemeljük.
Hagyd hát kérlek a kezemet a kezében,
Az élet még vár ránk, úgy érzem!”
Category: Idézetek reményről
