“A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy érzem a szerelem csupa keserűség.
Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan állok.
Hazug ez a világ, megcsaltak az álmok.
Talán könnyebb lenne, ha gyűlölni tudnálak.
De a magányom szinte üvölt utánad.
S bár még bennem lüktet a megcsalás fájdalma.
Mégis hozzád száll lelkem halk sóhaja.
El kell, feledjelek. El kell, engedjelek.
Csak az emlékeimben lehetek majd veled.
Viaskodik bennem az ész és az érzelem.
Pedig tudom jól, hogy hazug e szerelem.”
Category: Szerelmi bánat
